AZ ATYAFIÚI SZERETET DICSÉRETES VOLTA.
(1Korinthus 13,1-13) (1891-es kiadású Károli Biblia)
1. Ha embereknek vagy Angyaloknak nyelveken szólnék is, a szeretet pedig nincsen én bennem, ollyá lettem mint a zengő ércz, és a pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudnék is mondani, és minden titkokat és minden bölcsességet tudnék is; és ha egész hitem volna is, úgyannyira, hogy a hegyeket elvinném helyekről, ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha minden marhámat a szegények tápláltatásokra költeném is, és ha testemet a tűzre adnám is, ha szeretet nincsen bennem, semmit az nem használ nékem.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes a szeretet, nem irígykedik a szeretet, nem cselekszik álnokúl, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenűl, nem keresi csak az ő maga hasznát, nem gerjed hamar haragra, nem gondol gonoszt.
6. Nem örül a hamisságnak, örül pedig az igazságnak.
7. Mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket reményl, mindeneket eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de a jövendőmondások is eltöröltetnek, a külömböző nyelvek is megszűnnek, a tanulásból való esméret is eltöröltetik.
9. Mert rész szerint vagyon bennünk az esméret, rész szerint a prófétálás:
10. De minekutánna eljövénd a tökéletes teljesség, akkor eltöröltetik a mi rész szerint vagyon.
11. Mikor gyermek volnék, úgy szóltam mint gyermek, úgy gondolkodtam mint gyermek, úgy értettem mint gyermek, minek utánna pedig férjfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illendő dolgokat.
12. Most pedig látunk tűkör által és homályos beszéd által, de akkor szemtől szembe: most rész szerint vagyon bennem az esméret, akkor pedig lészen az esméret úgy, a mint taníttatom.
13. Azért most megmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez három: ezek között pedig legnagyobb a szeretet.