A karácsony idén elmarad
Elegem van mindenből! Elegem van, hogy folyton erre az időszakra esik az állandó rohanás, az év végi zárás, a kapkodás. A decemberi fizetés valahogy sohasem elég semmire: télikabát kell, csizma kell, sapka kell – na meg persze ajándék, karácsonyfa, dekoráció, drága ételek és benzinköltség. Drága a gyümölcs is, de vitamin is kell, mert állandóan beteg mindenki.

Folyton rohanni kell, mert még ez hiányzik, az hiányzik. A boltokban lépni sem lehet egymástól, a webshopok túlterheltek, a futárok annyit késnek, hogy rizikós, hogy ideér karácsonyig.

A karácsonyt valamikor szerettük. Valamikor, talán gyerekkorunkban még annyira jó volt érezni az ünnepi illatokat, csodálni az ünnep fényeit, várni a Mikulást, a Jézuskát.

Sőt, régen minden ünnepet szerettünk. Jó volt együtt lenni. Jó volt süteményt, mézeskalácsot sütni. Éreztük az összetartozást. Együtt voltak a családok, eljöttek a távolabb élők is, meglátogattuk a rokonokat. Szeretettel fogadtuk egymást, örültünk egymásnak. Nem a kritikákról szólt az ünnep, nem arról szólt, hogy ki tud elegánsabban felöltözni, ki tud felesleges dolgokat megvenni, ki tud fényűzőbb ételeket készíteni, drágább ajándékokat adni. Egyre inkább csak arra hajtunk, hogy túllicitáljuk a másikat, mindenki költsön minél többet, aztán a mindennapokban pedig szomorkodunk, hogy nincs pénzünk, nem tudunk enni adni a gyermekeinknek…

És mindezt azért, hogy a látszatot fenntartsuk!
Amikor már a saját családunkban is a látszatnak élünk, ne felejtsük el, hogy ők azok, akik látnak minket pizsamában, akik láttak minket felnőni! Ők nem a munkahelyünk, őket nem akarjuk eladni. Vagy mégis csak az számít, hogy a Facebookon vagy az Instagramon jól mutasson a családi kép? Mindenki alaposan ki legyen festve, frissen belőtt legyen a haja és magassarkúban, miniszoknyában feszítsen?

Biztos, hogy ez a fontos? Biztos, hogy nem veszítünk emiatt még többet?
Hiszen sokszor ezért nincs kedvünk már meglátogatni sem egymást!
Így vesztettük el a legfontosabb pillanatokat!

Rengeteg időt és pénzt költünk csak arra, hogy fogyasszunk. Fogyasszunk abból a pénzből, amit egész évben megkerestünk és költsük felesleges dolgokra, ezekkel pedig rivalizáljunk, egymásra licitáljunk. Aztán pedig hidegüljünk el egymástól, vesszünk össze, csapkodjuk egymásra az ajtót, ne találkozzunk, felejtsük el és hanyagoljuk el egymást.

Miért kell ez a játszma? Miért kell ez a látszat? Miért nem lehet egymást őszintén szeretni? Miért felejtettük el ezt a nagy rohanásban, a fogyasztói társadalommal? Miért hanyagoljuk el a legfontosabb dolgokat?

Egész évben rohanunk, egész évben hajtunk, elfeledkezünk arról, hogy miért is tesszük valójában ezt az egészet. Egymásért, a családért, a szeretetért. Miért felejtettük el mindezt? Miért hagyjuk, hogy az ünnepeket, a szeretet ünnepét, az adakozás ünnepét, a család ünnepét, a pénz, a fogyasztás, az egymásra licitálás uralja, hogy átvegye a hatalmat a gőg? Miért csináljuk ezt egymással? Miért csináljuk ezt családban?

Miért nem hagyjuk egymást örülni, játszani, együtt lenni? Miért nem elég egyféle menü és egy apró ajándék? De miért nem lehet akár ajándék nélkül is meglenni? Hiszen az a legszebb ajándék, hogy együtt lehetünk – a rohanó, hajtó életünkből akár több napot is együtt tölthetünk! Ettől nagyobb ajándék mi kell még? Mindenki megvesz magának mindent a hétköznapokon amire szüksége van! Teljesen felesleges dolog tárgyakra költeni! Miért nem szánjuk az időt, a drága időnket túlórázás és plázatúra helyett arra, ami igazán fontos: egymásra?