Rangáné Lovas Ágnes
A legszebb anyunak

Megszülettem, oákoltam, s karjaidba felvettél.
Ringattál, ha álmos voltam.Mindig velem nevettél.
Amikor a fogam kibújt, egész éjjel dajkáltál.
És amikor szurit kaptam, úgy emlékszem:sajnáltál.

Tanítottál enni, inni.Pelenkáztál, fürdettél.
A bömbölést abbahagytam, ha öledbe ültettél.
Befűzted a kiscipőmet, rendet raktál helyettem.
Lelkendezve megtapsoltál, ha a sóskát megettem.

Te írtál a Télapónak énhelyettem levelet.
Sok-sok "Miért?" kérdésemre nálad volt a felelet.
Növögettem, növögettem, és egyszer csak megnőttem!
Megtanultam szaladgálni:nincs akadály előttem!

Milyen kár, hogy apu téged oltár elé vezetett...
Mert különben egész biztos megkérném a kezedet!
Tessék, itt egy szép szál virág:úgy tudom, hogy szereted.
Köszönöm, hogy éppen neked lehetek a gyermeked!