Az oldal használatával elfogadod az Adatvédelmi nyilatkozatot.

Hirdetés
Egy pillanat magadra
Egy pillanat játékra?
 Bejön?
 Kövess minket!


VÁRNAI ZSENI (1890-1981):
Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik háta lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.


 

Kedvenceitek

Hirdetés
Keress erre:

Hirdetés
Adatvédelmi nyilatkozat
Elérhetőség: admin @ egypillanatmagadra.hu
© 2022,
Minden jog fentartva!