"- Ma rajzolni fogunk.
- Nagyszerű - gondolta magában a kisfiú. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki.
A tanítónő hangjára eszmélt fel:
- Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.
- Pompás! - örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni.
Újra megrezzent tanítója hangjára:
- Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni - és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral.
A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.

A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait.
Többé már semmit sem készített saját magától.

Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta.
- Ma rajzolni fogunk!
- Pompás! - gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon.
- Talán nem tudsz rajzolni?
- De igen - válaszolta - mit kell rajzolnunk?
- Nem tudom, amíg le nem rajzolod - válaszolta az új tanító.
- Hogyan kezdjem?
- Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?
- Nem tudom - válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral."

(ismeretlen)