Az emberek azt hiszik, hogy a gyeden lévő anyuka élete csupa móka és kacagás: csak a telefonon csevegnek, az internet előtt ülnek és a babakocsit tologatva jókat sétálgatnak, semmire sincs gondjuk.
Kívülről valóban szépnek tűnik és könnyű elítélni, leszólni az anyukát, hogy "neki bezzeg milyen jó, milyen könnyű". Valóban jó, de könnyűnek nem nevezném. A gondtalanul, egész nap csak a babakocsit tologató anyuka csak a mesében létezik.
Gyakran még az is elítéli az anyukákat, az sem lát beljebb, aki valaha maga is nevelt gyereket. Nem tudja, hogy azért telefonálnak vagy neteznek az anyukák, mert magányosak. Mert felnőtt társaságra vágynak. Kiszakadtak a hétköznapok korábbi kerékvágásából, a gyerek(ek) körül forog az életük. A többi anyukával is csak a fogzásról meg a kakis pelusok mennyiségéről beszélnek. Szükségük van a külvilágra, más ingerekre. Ők ahelyett, hogy délután szundítanának a kicsivel, inkább még gyorsan elmosogatnak az ebéd után, felmossák a padlót és utána 5 percre keresik a kapcsolatot a külvilággal, míg a kicsi fel nem ébred. Hogy aztán újult erővel törődhessenek a kicsivel. Ami valóban fárasztó és egyben irigylésre méltó dolog. Aki pedig az ilyen anyukát elítéli, valószínűleg erre irigy. Meg is érdemli.
Forrás : Netmami