Otthonod csak ott van, ahol szeretnek. Ha valaki “hazamegy”, olyan helyre megy, ahol szeretet van. Ahol szeret, és ahol őt is szeretik. “Itt végre jó. Hazajöttem.” Ha valakinek az otthonában nincs szeretet, az nincs otthon. Akkor sem, ha ott alszik, ott étkezik, és oda van bejelentve. Akkor sem, ha a saját háza, amelyet a két kezével épített. Minden ismerős és megszokott de nincs otthon benne. “Hazamenni” azt jelenti, hogy visszamenni lényem igazi és egyetlen valóságos állapotába – a szeretetbe. Ahol otthon vagyok. A közönyben, a gyűlöletben, a szeretetlenségben az embernek nincs hazája, mert lelkének idegenek ezek az élmények. Az ember idegenként élhet a társa mellett, néha még a saját gyermekei között is, ha nem szeretik. Amikor egy barát, egy feleség, vagy férj idegenné válik – vagyis ismerem, de már nem szeretem -, idegenként élsz tovább mellette. Az ember igazi hazája a szeretetben van. Minden más helyen számkivetett.
(Müller Péter)